Evangélikus Egyszeregy :: A lelkész :: Mit jelent nekem a lelkészi szolgálat? :: Interjú Balikó Zoltán nyugalmazott pécsi lelkésszel

Tudjuk Zoltán bácsiról, hogy a gyülekezeti lelkipásztor gyakorlati munkája mellett teológiai munkát folytatott, evangelizált, rengeteget látogatott. Hogyan tudott időt szakítani minden területre?

A lelkész szolgálatai nem váltják egymást, együtt vannak. Alapvető baj, ha külön határozzák meg a lelkész szolgálatát. Minden egyes óránk értelme annak a keresése, hogy mit bíz ma rám az Úr, hova, kihez küld, pontosan mi is lesz a dolgom. Utána ezt forgatni kell a szívünkben és hirdetni másoknak is. Így születik meg az a bizonyos út, amely az életre visz.

Hogyan került Zoltán bácsi Pécsre?

Beteglátogató körutamon ért utol Káldy Zoltán püspökjelölt, és arra kért, hogy legyek Pécsen az utódja. Az akkori ÁÉH éppen másodszor szándékozott megfosztani lelkészi hivatalomtól, kíváncsi voltam, hogyan fogadják igenlő válaszomat Pesten. Arra gondoltam, hogy ha a számomra ismeretlen pécsi gyülekezet meghív, és a külső körülmények sem gátolnak, akkor megyek. Így történt, hogy mielőtt már- már mindent beborított volna az erőszak, már be is iktatott pécsett az új püspök 1959- ben.

Kik voltak azok, akiktől Zoltán bácsi a legtöbbet tanult?

Pál apostoltól és az ő tanítványaitól kaptam tulajdonképpen mindent, a törvény és az evangélium megkülönböztetését. Kiváló soproni professzoraim tárták fel előttem a teológia gyönyörűséges világát. Szenvedélyesen olvastam éveken át éjszakába nyúlóan az akkor standard teológiai műveket. Ma, amikor szolgálatra készülök, azért imádkozom, hogy az Úr őrizzen meg a tudálékos és nagyképű fecsegéstől, amelyből csak az derülne ki, hogy mennyire olvasott vagyok...

Amikor kisebb bátyám hősi halála után három hétre szabadságoltak, és megérkeztem kora ősszel Budapestre, a tömegben egyszerre elém állt Sólyom Jenő, és megkérdezte tőlem: Mondd, Zoltán: mi maradt számodra a teológiából? Csak kettő- csattant fogalmazás nélküli válaszom. Az, hogy van bűnbocsánat és hogy van feltámadás. Ezt ma is így hiszem, tanítom.

Vannak pillanatok, amelyek különösen is emlékezetesek Zoltán bácsi számára?

Talán, amikor ott álltam a gyűjtőben Jányi Gusztáv mellett kivégzése előtti estéjén a siralomházban és útravalót kért tőlem, és én minden porcikámban remegve a Filippi levelet hirdettem neki, utána azzal indult vissza cellájába: "igen, ahogy mondtad, Zoltán, akinek élete Krisztus, annak halála nyereség". Vagy amikor először álltam evangélizációs szolgálatban 1943 nyarán. Hogyan is mertem eléjük állni? Frontszolgálattal mögöttem, fiatalos vakmerőséggel prédikáltam Lk 4- ből Jézus első igehirdetését Názáretben: mit is jelent "az Úr jókedvének esztendeje"!

Vagy amikor ott ültünk mintegy harmincan a hegyen, előttünk a Genezeáreth csillogó víztükre, mögötte a Golán hegye, erdősége, balra Kapernaum romjai... Könyv nélkül mondtam a hegyi beszédet és annak kis parafrázisát. Vagy amikor először álltam felszentelt lelklészként a Lévai templomban, amikor azt hittem, hogy utoljára prédikálok a vasgyári templomban... Amikor újra indulhattam az Úr sasszárnyain az evangélizációkra... Végülis talán az a legfontosabb szolgálat, ami a következő, amit hamarosan tarthatok a számomra oly drága pécsi asszony-bibliaórán.